Kritikus pillanatok
Az állásinterjúk egyik kritikus pillanata a fizetés megbeszélése. Nem könnyű eldönteni, hogyan kérdezzünk rá, milyen összeget mondjunk. Sok múlik azon is, pályakezdőként, gyesről visszatérő édesanyaként vagy éppen több évtizedes munkatapasztalattal bíró középkorú alkalmazottként jelentkeztünk-e.
Előzetes tájékozódás
Önmagában az a tény, hogy a cég több száz, vagy csak néhány alkalmazottat foglalkoztat, nem mérvadó a
bérek nagyságának megsaccolásakor: egy magyar tulajdonú gyár lehet, hogy sokkal alacsonyab fizetést tud
biztosítani, mint az alig pár fős létszámmal dolgozó informatikai vagy kereskedelmi vállalat. Mindenesetre érdemes
ismerősök útján, interneten vagy folyóiratokból tájékozódni leendő munkaadnak valódi nagyságáról, gazdasági helyzetéről,
bérpolitikájáról.
Befolyásoló tényezők
A szakmai tapasztalat vagy a diploma önmagában még nem határozza meg azt, hogy mennyit kérhet valaki. A gyakorlat
akkor ér igazán sokat, ha az adott cég profiljához közel áll, vagy az elvégzendő feladat, megvalósítandó projekt
témájához jól illeszkedik. Pályakezdőknek fontos tudni: nem csupán a papír, hanem a tudás, illetve az elvégzett
iskola presztízse is számít. Egy "tegnap született" főiskola, szak - anyagilag is - sokkal kevesebbet ér, mint egy
jónevű egyetem. A gyesről visszatérő fiatal édesanya javíthatja pozícióját, ha a gyermekszülést követő időszakot
nyelvtanulásra, továbbképzésre, szakmai tanfolyamok látogatására használta fel.
A fizetés megbeszélése
Bármilyen jól tájékozott valaki, nem könnyű szóba hozni a témát. Azonban ha a jelentkező nem teszi meg, előbb-utóbb
rákérdez az interjú vezetője. Ha bizonytalanok vagyunk, érdemes még egy-két kérdést feltenni a munkáról, a vállalatról,
a lehetőségekről, például:
- A most megbeszélt bér "véglegesnek" számít, vagy a próbaidő letelte után számítani lehet-e emelésre?
- Támogatja-e a cég a munkába járást, esetleges nyelvtanulást stb.?
- Milyen fejlődési, előrelépési lehetőségek vannak?
A válaszok függvényében már könnyebb eldönteni, hogy az általunk elképzelt összeget felfelé vagy lefelé érdemes-e kerekíteni.
Mindig egy tól-ig határt mondjunk. Szituációtól függően (például munkaközvetítő irodában) kicsit nyíltabbak is lehetünk: el
lehet például mondani, mennyit kaptunk legutóbbi/jelenlegi munkahelyünkön, és mennyivel magasabbra számítunk az új
munkaadónál.
A juttatást firtató kérdés kényes szituációt eredményezhet. A válaszoló egyéniségétől függ, hogy miként értelmezi a
direkt érdeklődést. Személyügyi vezető, hr-es kevésbé értékeli negatívan, konzervatív felfogású, többnyire a jelentkezők
(fizetési) igényei alapján választó ügyvezető nem feltétlenül örül neki. Néhány alapszabály:
- A beszélgetés vége felé szabad szóba hozni a kérdést.
- Megfogalmazása legyen nagyon udvarias, de félreérthetetlen - szívesen fordítják ugyanis a jelentkező ellen ("Ön milyen összegre számít?)
- Ha több fordulóból áll a felvétel, előfordulhat, hogy az első alkalommal a személyügyes vagy a toborzási asszisztens nem is beszélhet anyagiakról - ezt azonban tisztázni kell, nehogy azt higyjék, annyira akarja az állást, hogy a pénz szinte nem is érdekli.
- Ha igényeire a felvételiztető kijelenti, hogy erre a pozícióra ennél kevesebbet szántak, soha ne vágja rá, hogy az is megfelel - tegyen fel néhány kérdést, amiből kiderül, van olyan tényező, ami fontosabb, mint párezer forint. Ezek után vissza lehet térni a témára, és jelezni, hogy a munkakör ezzel az összeggel és a pozitívumokkal együtt vonzóbb, mint sok másik.
|
ÁLLÁSKERESŐKNEK 
