A felvételi interjú kritikus pontjai
Sorozatunkban az álláskereséskor, elhelyezkedéskor felmerülő kritikus pontokkal, kérdésekkel foglalkozunk. Ebben a részben a felvételi elbeszélgetés lényeges elemeiről lesz szó.
Van néhány alapvető fontosságú kérdés, amelyet mindig tisztázni kell, függetlenül attól, hogy fizikai vagy szellemi, beosztott vagy vezető munkakörre jelentkezünk. Bár a toborzás és a kiválasztás módja nagyon sokféle lehet, mindenképpen sor kerül legalább egy személyes elbeszélgetésre a vezető(k) és a jelölt között.
A beszélgetés során mindkét fél teszteli a másikat, továbbá próbál tájékozódni, támpontokat szerezni. Melyek azok az információk, amelyeket az álláskeresőnek meg kell adnia, illetve amelyeket meg kell szereznie?
A jelentkező igyekezzen minden tájékoztatást megadni arról, milyen - a megpályázotthoz hasonló, vagy azzal lényegében azonos - munkaköröket látott el korábban (vagy lát el akár jelenleg is), milyen szakirányú végzettséggel rendelkezik, milyen kiegészítő, az adott pozícióban jól hasznosítható ismeretei, képességei és készségei vannak.
Ha vannak olyan tervei, amelyek jelentősen befolyásolják majdani munkaviszonyát, ezt érdemes közölni, különösen akkor, ha nem rövidtávú munkahelyet keres. Ilyen például az esetleges továbbtanulás, hiszen elképzelhető, hogy ezt a munkaadó is támogatja, vagy épp ellenzi, és kizáró oknak tartja. Egyéni eltérések természetesen lehetnek - például a költözéssel, gyermekvállalással kapcsolatos távlati elképzeléseket általában felesleges elmondani. Tájékoztatni kell a leendő munkaadót azokról a tényezőkről, amelyek jelentősen hatnak a munkavégzésre (ha például vonattal kénytelen bejárni munkahelyére, ám a menetrend nem teszi lehetővé, hogy a munkakezdés meghatározott idejére megérkezzen, stb.)
Nem lehet kihagyni a megbeszélésből a munkakörnek, a próbaidő hosszának, a fizetés összegének - illetve, hogy ez az összeg nettóban vagy bruttóban értendő -, a munkába lépés kezdetének, illetve a munkavégzés helyének tisztázását sem, továbbá, hogy valóban legálisan: munkaszerződéssel, teljes bejelentett fizetéssel kívánják-e alkalmazni a jelentkezőt.
Mindezeken túlmenően sem illetlenség néhány alapvető fontosságú problémára rákérdezni. Ezek például:
- Melyek a konkrét feladatok?
- Mettől meddig tart a munkaidő?
- Ez a pozíció hol helyezkedik el a szervezeti hierarchiában? (Ki a közvetlen felettes?)
A felvételiztető minden kérdésére válaszolni kell, még akkor is, ha az nem korrekt, vagy - feltehetően - diszkriminációt takar. Ez esetben a választ érdemes úgy megfogalmazni, hogy ne vessen rossz fényt ránk sem, de a másik felet se hozza kínos helyzetbe.
A beszélgetés végén pedig tisztázni kell, hogy lesz-e következő forduló, melyik fél értesíti a másikat, illetve mikorra várható a döntés.
Kellemetlen kérdések
Ha a felvételiztető megkérdezi a pályázótól, hogy hány éves, nem könnyű eldönteni, hogy mi a helyes válasz - főleg harmincöt-negyven év felett.
A beszélgetőpartnertől függ, hogy milyen stílussal és tartalommal érdemes reagálni.
Kedélyesebb, közvetlenebb beszélgetéskor meg lehet kockáztatni a kedves értetlenséget: "Van esetleg valamilyen korhatár...?"
Figyelemelterelésre is szolgálhat a mentegetőzés (túlzások nélkül): "Csak nem hagytam le az önéletrajzról?"
Ha úgy döntünk, hogy egyenesen megmondjuk, utána vissza lehet kérdezni: "Tényleg, érdeklődni is szerettem volna, hogy a cég alkalmazottainak mennyi az átlagéletkora?" - ezzel azonban óvatosan kell bánni. Idősebbek csak akkor próbálkozzanak ilyesmivel, ha biztosak lehetnek abban, hogy nem huszonévesekkel van tele az iroda, vagy az üzem, illetve ha könnyedén rávághatják: "Nagyon jó, az eddigi két munkahelyemen is kitűnően kijöttem a fiatalokkal, nagyon szeretek velük dolgozni."
Harminc és negyven év között - szintén csak akkor, ha megfelelő a hangulat - kedvesen vissza lehet kérdezni: "Túl fiatalnak vagy túl öregnek tűnök...?" Akinek pont a fiatalsága a problémája, gyorsan fűzze hozzá: "...de a tárgyalópartnereim/főnökeim/beosztottaim/vevőim stb. valószínűleg mindig idősebbnek tartottak..." |
ÁLLÁSKERESŐKNEK 
