A próbaidőről
A munkaszerződés egyik misztikus pontja a próbaidő. (Ámbár néha maga a munkaszerződés misztikus, sőt virtuális – törekedjünk rá, hogy ne legyen, eképp is fehérítve a csúnya piszkos feketegazdaság, és legalizálva saját munkaügyi jogainkat és kötelességeinket)
Nem azért misztikus, mert csak a mesében létezik, vagy mert varázserővel bír.
Hanem azért, mert Az Munka Törvénykönyvének Megszerkesztőinek Ősi Átka nyomán a munkaadók és munkavállalók egyaránt hajlamosak életük megmentőjének és megkeserítőjének, hovatovább pedig a másik fél ármányának, sőt, a Gonosz egyik különösen aljas, kétélű fegyverének tekinteni.
A “kétélű fegyver” megfogalmazás egyébként tényleg nem esik távol a valóságtól, de hát a különösen találó hasonlatok már csak ilyenek.
A próbaidő személyi adatai: ő a munkaszerződés egyik kötelező eleme, de nem annyira, mint a munkakör megnevezése, a munkavégzés helye illetve a fizetés (ez a három a legkötelezőbb a kötelezők között). Amennyiben a munkaadó szándékosan vagy feledékenységből, a potenciális alkalmazott lányos zavarában nem tesz lépéseket a próbaidő hosszának rögzítésére, úgy a Mt. szerinti 30 nap lép érvénybe. Ennél rövidebb nem, hosszabb viszont lehet, na de nem a végtelenségig: max 90 napig, vagyis három hónapig. A próbaidős majom ott ugrik a vízbe, hogy tudniillik mire jó ez az egész: ez alatt bármelyik, ismétlem bármelyik fél indoklás nélkül felmondhat, méghozzá azonnali hatállyal.
Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy bimbódzó kapcsolatotok tizedik napján, ha úgy érzed, hogy elérkezett az az idő, amikor már nemhogy fejlődni, inkább romlani fog a közöttetek lévő viszony, és ezt az elhidegülést már semmi sem állíthatja meg, remény legfeljebb arra van, hogy még időben, a kölcsönös gyűlölködés és vádaskodás előtt vegyetek könnyes búcsút egymástól, megteheted azt, hogy reggel, beérkezvén az elmúlt gyönyörű napok színhelyére, illatos levélkében megfogalmazhatod, hogy “A mai nappal, próbaidőn belül, meg kívánom szüntetni munkaviszonyomat”.
És ha a célszemély átvette a papirost, továbbá rendeztétek kapcsolatotok pénzügyi és adminisztratív részét, már távozhatsz is a tett színhelyéről.
A másik fél természetesen ugyanilyen jogokkal rendelkezik, a próbaidő utolsó napjáig.
A próbaidő szokásos hossza, derék- és csípőbősége: a 3 hónap a leggyakoribb, de az egy vagy két hónap is előfordul.
Tévhitek
Egészen biztos, hogy van valahol egy sötétben bújkáló ellenforradalmár, aki röpiratokon terjeszti a rémmeséjét, mert különben nem találkoztam volna vele a legkülönbözőbb munkahelyeken.
A próbaidő leteltéhez közeledve alkalmazottak tömkelege indul havi rendes vándorlására a munkaügyi osztály vagy a főnök irodája felé (menetközben verbálisan megkörnyékezve a titkárnőt), és előterjesztik azt a kérdést-kérést, hogy “nemsokára lejár a próbaidő, meg fogják hosszabbítani a munkaviszonyomat?”. Ennél csak az a rosszabb, amikor magukba fojtják gyötrelmeiket, és az esetlegesen jóindulatú főnök nem bírja kitalálni, hogy a harmadik hónap vége felé mért oly idegbeteg mindegyik beosztottja, miért keresik a tekintetét, miért rezzennek össze várakozásteljesen, valahányszor feltűnik a folyosó végén a személyügyi osztály valamelyik alkalmazottjának kósza árnya.
Namost a félreértés ott leledzik, hogy a munkaviszonyt, a munkaszerződést NEM KELL meghosszabbítani, nem fog új papiros készülni annak rögzítésére, hogy a próbaidő lejárta után is szeretettel várják a dolgozókat a mókuskerék megfelelő tengelyére. (A határozott idejű szerződés más tészta, de ott meg nem a próbaidő játszik, hanem az a bizonyos “határozott idő” végső határideje).
Kettes számú tévhit: próbaidőért nem jár fizetés. Ezt kizsigerelésre aktív hajlandóságot mutató főnökök szokták terjeszteni olyan munkavállalóknak, akik az átlagnál is kiszolgáltatottabbak, például azért, mert már hónapok óta keresnek állást, vagy mert nőként mondjuk, gyesről visszatérve tökéletesen reménytelennek érzik azt, hogy valaha újra dolgozhassanak, ergo pénzt kereshessenek.
A próbaidő a munkaviszony része, így természetesen JÁR érte fizetés, bármennyi ideig tartson is.
Ez egyébként ritkábban előforduló tévhit, az aljasított verziója viszont annál gyakoribb.
Eszerint “próbanapra” kell bemennie a gyanútlan áldozatnak. A “próbanap” szinte sohasem tart 1-3 hónapig, így kerülve el a látszatát is annak, hogy munkaviszonyon belüli normális próbaidőről lenne szó. Nem, ilyenkor egy napra, egy hétre kell bejönni, és “bizonyítani” azt, hogy a delikvens alkalmas a megadott munkára, fel lehet venni. Bármilyen meggyőző is a leendő góré (vagy pláne, a “kiszolgáltatott” csapatvezető, aki – félve a főnöktől ugye – csak azokat veheti fel, akik “bissssztosan mekfelelnek”), az akár csak egy napos, érdemi, ám kifizetetlen munka nem törvényes.
Legyen szó akár nehéz fizikai munkáról, vagy arról, hogy – lévén mindenki szabin vagy betegállományban – 6-8 órán át csak “vigyázni kell az irodára”, és felvenni néhány telefont...
Miért szeretjük, avagy hogy is van ez a kétélű fegyverrel
A próbaidőnek jó és rossz oldalai egyaránt vannak, ebben hasonlít például az időjárásra. Mer ugye az eső nagyon rossz, ha az ember épp most lépett ki a fodrásztól, na de ha virul a kiskertje, akkor rögtön áldja.
A próbaidő is valami ilyesmi, amilyen hasznos, olyan veszélyes jószág.
Mindkét fél számára egyfajta biztosíték: lehetőség arra, hogy felmérje a másikat, eldöntse, akar-e vele együtt dolgozni, erre van-e szüksége, megfelel-e a számára.
A munkaadó teszteli, hogy bírja-e a munkát, be tud-e illeszkedni a csapatba az új munkatárs, az alkalmazott viszont azt méri föl, valóban erre számított-e, amikor az interjún beszélgettek: stimmel-e a fizetés, a munkakörülmények, a feladatok, mindez arányban áll-e egymással – illetve, van-e reménye rövid időn belül ennél is jobb lehetőséget találni.
A hátrányok: a munkaadó félelmei között első helyen vagy az szerepel, hogy az alkalmazott afféle új seprő mintájára csak az első időszakban “seper jól”, aztán majd átmegy lassú víz partot mos-ba, és csak a fizetésemelés-követelései fognak kihallatszani, nem pedig a megterhelő munka miatti hangos zihálása. A másik félelem: kiderült, hogy megtalálták az évszázad legjobb munkatársát, főleg a bérszínvonalhoz viszonyítva – le is lép a 89. napon...
A dolgozók többnyire attól tartanak, hogy a három hónapos próbaidő épp arra szolgál, hogy elküldjék őket az utolsó napon, felmondási idő nélkül, viszont egy újabb “lyukkal” az önéletrajzukban.
Próbaidő alatt
A fegyver két éle tehát megvolna, a kérdés az, hogy hogyan fordíthatnánk ezt a magunk javára anélkül, hogy menet közben véletlenül harakirit követnénk el.
A “teljes erőbedobással” történő munkavégzés nem csupán fizikai károsodást okozhat, hanem távlati hatásai sem túl szerencsések. Ha a próbaidő alatt erődön felül teljesítesz, korlátozás nélkül vállalod az esetleg el sem várt túlórákat, ha mindent elkövetsz azért, hogy átlagos képességeidnél többet végezz el adott idő alatt, előbb-utóbb lemerülsz, mint az elem. Ráadásul a főnökeid ehhez a teljesítményhez fogják viszonyítani mindenkor a képességeidet, ergo amikor végre letelik a próbaidő, azzal fogsz szembesülni, hogy nemhogy nem lazíthatsz, de még az átlagosan jó munkavégzésed is csalódást okoz.
És nem csak a mennyiségről van szó, hanem a pszichés következményekről is: ha te vagy az, aki 1-3 hónapon át sohasem tiltakozik a túlóra vagy a munkakörhöz nem tartozó pluszfeladatok ellen, akkor a leterheltség mellett bezárod magad abba a skatulyába, mely szerint “erre a kis mulyára bármit rá lehet tolni”.
A próbaidő alatt tehát lelkesen, érdeklődve, és képességeidenk megfelelően, lehetőleg kiegyensúlyozottan dolgozz. Az első pár héten – valószínűleg – nem várják el tőled, hogy a maximumot teljesítsd, hiszen nem ismered a kollégákat, a munkakörülményeket, a házi ritmust, a papírformával esetleg ellentmondóan kialakult rutinokat (pl a hierarchia, munkamegosztás tekintetében), stb.
A jó színvonalú munkavégzés mellett figyelj arra, hogy megfelel-e neked ez a hely, tetszik-e a munka és az emberek. Ha van rá lehetőséged, ne hagyd függőben az álláskeresésedet, de figyelj rá, hogy ez a lehető legdiszkrétebben történjen. Bármennyire igyekszel is, az első pár hétben nem fogod tudni megismerni a főnöködet, hogy ráérezhess, megfelelsz-e neki, lehet, hogy a bűbáj mosoly mögött őszinte elégedettség, vagy éppen frissen kialakult tömény ellenszenv lapul, így ne legyen lelkifurdalásod azért, mert nem függeszted fel azonnal az álláskeresésedet.
A próbaidő alatti diszkrét nézelődés azért is roppant egészséges, mert ilyenkor a jelentkezők “kivirulnak”. Munkaviszonyban lévén, nyugodtabb vagy, nem látszik rajta a csontig ható idegesség (“mi lesz, ha nem felelek meg”), ráadásul jobb tárgyalási pozícióból indulsz, hiszen a másik munkaadó tudja, hogy nem egyszerűen elcsábítani, hanem át-csábítania kell.
Ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy bár az új lehetőség is érdekesnek tűnik, de szívesen maradnál a már félig-meddig megismert helyen, nem könnyű a döntés. Félsz, hogy ha nemet mondasz, a jelenlegi helyedről küldenek el pár napon-héten belül, ha viszont igent, akkor ott kezdődik előről az esetleg három hónapos gyötrelem – miközben itt lassan a végére érnél.
Próbáld felmérni a terepet. Ha sok a kritika, vagy épp ellenkezőleg, pozitívak a visszajelzések, viszont te vagy elégedetlen magaddal, próbálj meg beszélni a vezetőddel. Akár fel is tárhatod a helyzetet, elmondhatod neki, hogy nagyon jól érzed itt magad, tetszik a munka, rokonszenvesek a munkatársak, és úgy érzed, hogy vele is jól együtt tudsz működni, ám váratlanul megjelent egy olyan cég, ahova még jóval korábban jelentkeztél, és már szinte el is felejtetted őket – és felajánlottak egy állást. Te szívesebben maradnál itt, de mivel van még x heted a próbaidőből, nem tudod eldönteni, hogy vajon elégedettek-e veled, és van-e reményed arra, hogy megtartanak.
Valószínűleg a munkaadó nem fogja írásba adni, hogy márpedig mindenképpen meg akar tartani próbaidő után, sőt, tulajdonképpen azt szeretné, ha nyugdíjaztatásodig a cég boldog és megelégedett dolgozói közé tartoznál. Ezért próbálj meg a reakciójából olvasni. Ha láthatólag meg van lepődve, amiért nem érezted eddig, hogy elégedettek veled; ha kedvesen és részletesen beszélget veled a munkádról, arról, hogy miért örülnek annak, hogy a munkatársuk vagy, illetve milyen területeken van még szükséged fejlődésre, majd konkrétan megmondja, hogy nagyon örülne, ha maradnál, akkor van rá esélyed, hogy tényleg ne küldjenek el.
Ha egyenesen megmondja, hogy nyugodtan fogadd el a másik ajánlatot, nincs miről beszélni.
Ha pedig nagyon röviden lezárja a témát azzal, hogy: ezzel még nem foglalkoztam / még nem tudok válaszolni / ha a közvetlen főnöke nem mondta, hogy elégedetlen magával, akkor mi a baja? / úgy dönt, ahogy akar / természetesen elégedett vagyok, de ez a maga döntése... – majd ezt követően azonnal kitessékel az ajtón, akkor jól gondold meg, hogy maradsz-e.
Próbaidő alatti munkaviszony megszüntetés
Bár azonnali hatállyal kiléphetsz, a jószomszédi viszony megőrzése érdekében érdemes legalább egy-két nappal korábban közölni a rosszhírt a céggel, mint amikortól végleg el akarod hagyni őket. Később még jól jöhet, ha úgy emlékeznek vissza rád, hogy fair módon jártál el, és tisztességesen befejezted a függőben lévő dolgaidat.
A próbaidőn belüli felmondást egyébként el kell fogadnia a másik félnek, nem tehet ellene semmit, nem kötheti ki, hogy akár csak még egy napig is dolgoznod kell.
Az időarányos fizetés természetesen jár, abban az esetben is, ha a munkaadó kívánja megvonni tőled becses társaságát.
Ha ő mond fel, legfeljebb a szép szó használhat, jogi lehetőségeid nincsenek, szíve joga, hogy konkrét, kézzelfogható ok miatt, vagy akár csak a “megérzésére hagyatkozva” úgy döntsön, hogy nem egészíti ki a karmátok egymást. Bár nem köteles indokolni, miért küld el, “minden mindegy” alapon, és valódi tudásvágyból is, nyugodtan megkérdezheted, hogy mi volt veled a probléma, mi az, amiben nem feleltél meg. Ilyenkor már kár magyarázkodni (ha például felsorolja, szerinte mit csináltál rosszul), inkább arra koncentrálj, ha nincs is igaza, mivel váltottad ki ezt a véleményt – később hasznosítani tudod az itt tapasztaltakat, leendő munkahelyen és a “Szűklátókörű döntéshozók” című tanulmányodban egyaránt.
Ja, és ha minden meggyőzőképességét bevetve előadja, hogy milyen hibákat követtél el, és erre hivatkozva nem akar kifizetni, gondold végig, hogy tényleg okoztál-e valamilyen konkrét, kézzelfogható kárt a cégnek, vagy csak hadovál. Ha ugyanis semmi ilyet nem tettél, valószínű, hogy szimplán le akarja nyúlni a fizudat, abban bízva, hogy elég meggyőzően tudja előadni a “maga pocsékul teljesített” című magánszámát. Ebben az esetben kérdezz vissza, milyen károkat okoztál, és jogi eljárást akar-e indítani. A károkozást egyébként (szintén a jó öreg Mt. szerint) neki kell bizonyítania. Ha erre nem képes, legyen szíves kifizetni az időarányos béredet.
Próbaidő vége felé...
Coming soon, avagy: Jön! Jön! Jön! Mármint a próbaidő vége. Mit kezdj vele? Itt az ideje, hogy hasznosítsa magát, ha már három hónapra befurakodott az életedbe.
Pár héttel a lejárta előtt érdemes kötetlen hangvételű beszélgetést kezdeményezni a közvetlen vezetőddel. Ez nem egyszerűen arról szól, hogy kezedben a "Mi a véleménye rólam?" című kérdőívvel és egy kihegyezett golyóstóllal számonkéred, mennyire ismert meg az eltelt időben, illetve felfedezte-e az összes jó tulajdonságodat. A kötetlen beszélgetés alatt azt értem, hogy nem kell csak és kizárólagosan arról faggatni, vajon Ő elégedett-e veled. Természetesen ez is kerüljön szóba, de alapvetően az a jó, ha magáról a munkáról, a feladatokról, a beilleszkedésről beszélgettek. Ne eldöntendő, vagy túlságosan általános kérdésekkel bombázd ("Megfelelek?"), hanem inkább finoman közelítsd meg a témát.
Ha valamit nem értesz, nem látsz át, azt is felvetheted (mármint ha vezetői szintű kérdés – például kivel kell aláíratni egy bizonyos fajta számlát). Kérdezz rá, van-e esetleg olyan terület, amellyel szerinte többet kell foglalkoznod, vagy volt-e esetleg probléma veled. Azt is megemlítheted, hogy szereted a kritikát, fontos számodra a tudat, hogy ha valamit elhibáztál, akkor figyelmeztetnek rá, hogy később megfelelően tudd csinálni. Ha a beszélgetés folyamán sikeresen eljutottatok a veled való elégedettséghez is, konkrét mértéket és pénzösszeget ne várj – a minősítés, az esetleges hibák felsorolása viszont sokat elárulhat arról, számítanak-e rád a jövőben, vagy csalódást okoztál.
Ha kétségeid vannak a céggel vagy a munkával kapcsolatban, komoly problémák merültek föl, ne habozd felvetni, hacsak nem létszükséglet, hogy ottmaradj a munkahelyen. Ha például két főnököd van, és egymásnak ellentmondó utasításokat adnak, vagy vannak olyan eljárások, amelyekben mintha nem teljesen a "rögzített", papírforma szerinti szabályok érvényesülnének, hanem valamilyen titokzatos, belső, kialakult rutinok, jobb, ha időben rákérdezel. Lehetnek olyan problémák, amelyek később súlyos konfliktusforrássá fajulnak – ezeket jobb próbaidő alatt tisztázni, mert később nehezebb lesz búcsút mondani a cégnek.
Forrás: Gazdasági rádió
|
ÁLLÁSKERESŐKNEK 
