Egyéni munkavégzés vagy csoportmunka
Általános válasz nem adható arra a kérdésre, hogy az egyéni vagy a csoportmunka-e az előnyösebb. Utóbbi az összetettebb, a közös erőfeszítést igénylő feladatoknál hasznosítható jól, ugyanakkor az egyszerűbb munkánál kevésbé hatékony.
A csoportmunkának több szervezeti megjelenési formáját ismerjük: kereszt-funkcionális teamek, feladatcsoportok, projektek, döntés-előkészítő bizottságok, minőségi körök, hagyományos termelési munkacsoportok.
A csoport összeállításánál fontos, hogy az teljes, jól azonosítható feladatot végezzen. Emellett lényeges megfelelő összetétele és struktúrája is, és a szükséges szakmai technológiai ismeretek megléte.
A csoportmunka sikere számos egyéni-, csoport- és szervezeti tényezőtől függ, az alábbiakban csupán néhány összetevőt kiemelve próbálunk átfogó képet adni előnyeiről és hátrányiról:
Közösségbe tartozni jó. Kielégíti az elismertség és identitás iránti vágyunkat és biztonságot ad. Ha magunk mögött érezhetjük a csoport "támogató melegét", kreativitásunk, munkabírásunk szárnyakat kaphat, és személyes fejlődésünk is támogatásra talál. Emellett közvetlen visszacsatolást kapunk magatartásunkról, azaz tisztába jövünk értékeinkkel és hibáinkkal.
Ugyanakkor az állandó együttlétből könnyebben alakul ki a munkatársak között konfliktus, valamint a "nyájhangulat" túlzott konformitásba torkollhat.
A munkaadó szempontjából akkor hasznos csoportok felállítása, ha az egyének számára túl bonyolult a feladat elvégzése. A tagok egyéni tudásait, képességeit kombinálva nagyobb eredményeket produkálhatnak, valamint a feladatok és a munkavállalók változatos összerendezhetőségéből nagyobb alkalmazkodó képesség és rugalmasság alakulhat ki. Az erős csoportidentitás a főnök számára azért is örvendetes, mert nagyobb elkötelezettséget eredményez mind a munka, mind a munkahely iránt, valamint a társak elismerésért való küzdelem az egyént nagyobb erőfeszítésekre sarkallja.
Emellett a vezetőség jól tudja, az összetartás erőssége veszélyeket is rejthet magában: a tagok nem vállalnak egyéni döntéseket, a felelősséget egymásra hárítják (egymásra mutogatás) és előfordul a csoportos "lógás" is. Több csoportban való munkavégzés során akaratlanul is kialakul a MI-ŐK mentalitás, azaz a csoportok közötti ellenségeskedés.
Forrás: Gelei András: Stratégiai emberi erőforrás menedzsment könyv, Jogi és Üzleti Kiadó, Bp., 2000. |
ÁLLÁSKERESŐKNEK 
